Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Dám László: A lakóház és építése Nyírlugoson

gek közül a nyirlugosiak mereglyés falat tartják a legtartósabbnak és a legmelegebbnek. Háttérbe szorulásának oka, hogy az 1930-as évektől egyre nehezebbé vált a faanyag beszerzése s ez egyben drágította is az építkezést. Szabá László az orosi mereglyés falról irott tanulmányában a mereglyés technikát helyi fejlődés eredménynek tartja, amit a táji adottságokhoz való alkalmazkodás alakitotta ki. Megállapítja azt ls, hogy a sövény, a mereglyés, a fecskerakás és a csömpölyeges sártechnikák egymáshoz igen közel állnak, több variánsuk alakult ki a helyi épitőgyakorlatnak megfelelően. A mereglyés fal nemcsak a sövényfallal, hanem a fecskerakással is igen szoros rokonságot mutat, hiszen gyakran előfordul, hogy a fecske20 rakásos fal építésénél is készítenek favázat. Nagyon hasonlít ugyanakkor a mereglyés technika a Juhász Antal által leirt tápéi csömpölyeges technikához, amely csaknem 21 ugyanigy készül, éppen Így favázzal rendelkezik. Ugy véljük azonban, hogy a két terület épitésmódja között semmiféle történeti összefüggés nincs, mindkét esetben helyi fejlődéssel állunk szemben, amit az is bizonyít, hogy a csömpölyeges technika már a XVI. században igen elterjedt volt a Dél-Alföldön, különösen a Tisza-Duna közén. 2 A Nyírlugoson alkalmazott favázas sártechnikáknál maradva röviden szólnunk kell a sövény ill. patlcs falról is. Váza pontosan ugy készül, mint a mereglyés falé, csak itt a mereglyéket horizontálisan füz- vagy rekettye-veszszővel fonták be, majd szelmás-tőrekee sárral több rétegben betapasztották. Készítése tulajdonképpen semmivel sem tér el a hajdúsági, nagykunsági ill. sárréti sövényfalaktói. 23