Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Dám László: A lakóház és építése Nyírlugoson

Ezért uralkodó technika még napjainkban is a DólNyirségben a mereglyés részben pedig a sövényfal

. mig a vert és vályogfal csak 1930-as évektől vált jelentősebbé. Jól igazolják ezt a különböző népszámlálások statisztikai adatai is. A favázas technikák az 1920-as évekig csaknem kizárólagosak* s csak ezután kezd emelkedni a vályogfal aránya /1970-ben 88,7 %/. A tégla építkezésnél történő felhaaználása mindmáig jelentéktelen, 1900 ós 1949 között még az 1 %-ot is alig haladja meg, s az 1970es adatok szerint is csak 5 % épült ebből az anyagból. Ha az utóbbi tiz évben épült lakóházak épitőanyagát vesszük vizsgálat alá, láthatjuk, hogy a sárépitkezés ma is döntő jelentőségű. 1960-1969 között 318 lakóház épült Nyírlugoson /az 1970-68 épületállomány 28,6 %-a/, de ebből mindÖBSze 13 téglafalu, tehát a fenti időszakban épült lakóházak 4 %-a. A fentmaradó 96 % továbbra is sárfalu. Az építőanyagok, épitőtechnikák változása megmutatkozott a fundamentum anyagában is. A mereglyés- ás sövényfalu házak egyáltalán nem rendelkeztek alappal, s bár az építésügyi szabályrendeletek már a mult század végén •j előirják a szilérd kő vagy tégla fundamentumot, alkalmazásuk csak későn válik általánossá. Ennek oka, hogy a kő és tégla igen drága, nehezen beszerezhető volt, annak ellenére, hogy a közelben,Debrecenben s az 1930-as évekig Hajdúnánáson is működött téglagyár. 4 A vályog és vertfalu lakóházak is sokáig csak földalappal rendelkeztek. Ê A leendő falak mentén 50-70 cm mély, 50 cm szélesen árkot ástak, majd az innen kikerült földdel fokozatosan feltöltötték s erősen ledöngölték. Ez a tipueu fundamentum általánosan elterjedt volt az egész Nyírségben, a Hajdúságban, a Nagykunságon és a Sárréten is. 5 A fundamentum anyagának változását nyomon követhetjük.

6 A 20. század első évtizedében már jelentős változást tapasztal-