Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Dám László: A lakóház és építése Nyírlugoson

hatunk. A szilárd fundamentum aránya 1,7 %-ről 32,7 %-ra emelkedik. Az 1920-as 30-as években jelentős csökkenés jelentkezik,viszonylag jelentéktelen a fejlődés 1949-ben, viszont ugrásszerű az 1950-es 60-a8 években, amikor is a sárfalu lakóházaknak már 72,8 %-a a kőfundamentumu. A falak épitőtechnikájában bekövetkezett változást, tehát a vályog fal előtérbe kerülését a favázas szerkezetekkel szemben, csak igen későn, az 1950-es évektől kezdve követi a szilárd fundamentum túlsúlyba kerülése. Mielőtt rátérnénk az egyes épitőtechnikák ismertetésére, föltétlenül ki kell térnünk a putrik, burgyek kérdésére, amelyek - mint a Nyirség területén általában jelentősek voltak Nyírlugoson is. A burgyékban való lakás a település belterületén nem volt általános, annál is inkább a környező erdőkben és különösen a Szennyes-pusztán. Ezek az épületek felépítésükben semmivel sem különböztek a Kiss Lajos által leirt földházaktői, vagy azoktól, amelyek a Hajdúságra voltak Jellemzőek. 7 Pontos részük a 100-150 cm mélységű gödör, melynek falát tapasztott dorongok alkották, föléje pedig szelemenes tetőszerkezetű szalmával,náddal fedett padlás nélküli nyeregtető borult. Általában kétosztatuak, egy konyhával és egy szobából állottak, de emlékeznek egyoBztatu burgyékra is. Ma már egyetlen ilyen épület sincs Nyírlugoson, az utolsókat az 1960-as években bontották le, de emléküket őrzik még ma is szórványosan fellelhető földiólak, amelyekkel a következő tanulmány részletesen foglalkozik. Mint már említettük, a hagyományos építéstechnikák közül a legjelentősebb a mereglyés fal

, amelyet a nyírségi építkezés egyik specifikumának is tekinthetünk. A karóvázas sártechnikák máshol is ismeretesek /pl. a Szeged