Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Dám László: A lakóház és építése Nyírlugoson

PÁM LÁSZLÓ A LAKÓHÁZ ÉS ÉPÍTÉSE NYÍRLUGOSON A Dél-Nyirség építészeti szempontbél egyik legjellegzetesebb települése Nyirlugos. A falu építészeti képe meglehetősen archaikus, jelentősebb változások csak 195068 években jelentkeztek. A lakőházak építési év szerinti megoszlása pedig lehetővé teszi,hogy a lakóházépítés fejlődését, változását a 19. század elejétől nyomonkövethessük. Áz 1970-es népszámlálás adatai szerint Nyirlugos 1113 lakóházából 109 /9,8 %/ s századforduló előtt, 309 /27,7 %/1900-1945, 377 /33,9 %/1946-1959 és 318 /28,6 %/, 1960-1969 között épült. 1 Különösen szembetűnik az utóbbi évtizedben épült lakóházak nagy aránya, amely orazágos tendencia, de településünk esetében ez elsősorban a község belterületéhez csatolt egykori Szennyes-puszta teljes újjáépítéséből adódik, az anyatelepülést ez kevésbé érintette. A legfontosabb építőanyag itt is - mint az Alföldön általában - a föld. Ennek felhasználásában azonban sokkal jelentősebb szerepet játszanak a növényi eredetű építőanyagok, elsősorban a fa, mint más területeken. Az itt uralkodó laza, homokos, löszös talaj speciális technikákat igényel, hiszen a belőle készült falak sokkal gyengébbek, mint az agyag alapanyagunk. Mindez megmutatkozik az épületek élettartalmában is, amely lényegesebben rövidebb mint pl. a Hajdúság vagy a Nagykunság területén. A talajviszonyok tehát korlátokat szabtak az épitőtechnikák alkalmazásának. Csak azok honosodtak meg, amelyek favázasak, az épületek szilárdásgát ugyanis ez biztosítja.