Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Viga Gyula: Telekformák Nyírlugoson

kert/ pedig távolabbra kerül. Ennek ellenére a tanyatelek ás a belsőség telkei között nincs funkcióbeli különbség és nagy vonalaiban hasonló az udvarok elrendezése is. pedig az adatközlők szerint "a tanyán mindenki oda épit, ahova akar. a faluban viszont meg van szabva." Ennek ellenére a két udvar berendezése hasonló elvek szerint történik, a . gazdálkodás hasonló profilja miatt. Hangsúlyoznunk kell, hogy ez csak jelen esetben érvényes, ahol a gazdának nem volt a faluban belső telke. Minden tanyán lakó nyirlugoslnak tartja magét, a faluhoz kötik őket mindennapi életük szálai /rokonok, iskola, hivatalos ügyek, boltok, stb..../ is. Alaposan megváltozott a helyzet azonban az utóbbi 10 évben. A gazdák jelentős része házat és telket vett a faluban. A tanyatelek korábbi berendezését ez alaposan átformálta. A gazdák már csak az év egy részét /májustól szeptember végéig/ töltik kint a tanyán. Ezt a kint tartózkodást főleg az állattartás teszi fontossá és természetesen a nagy munkák idején a földmüvelés is. A tanyák azonban nincsenek olyan messze a falutól, hogy ne lehetne naponta hazajárni, ha az állatok nem kint lennének. Tanyás gazdálkodás tehát valószínűleg nem is jött volna létre, ha nem állandó kinttartózkodás lett volna a kiindulási alap. Az adatközlő szerint "nyáron fele annyiért lehet a tanyán eltartani a jószágot,mint bent a faluban." Az időszaki kinttartózkodás már nem igényli a korábbi épitmények ós a tanyaudvar korábbi állapotának fenntartását. Nézzük meg az átalakulást egy konkrét példán: Legelőször a tárolóépitmények vándorolnak be a faluba /góré, magtár, verem, depó/. A górét jelen esetben bevitték a falubeli telekre, a magtár a gőréval együtt volt, a vermet odabent ásták, a régi, kinti már beomlott, odabent