Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)
Viga Gyula: Telekformák Nyírlugoson
kerítést Jé karban fenntartani. Kerítést mindenki 1gyekezett csinálni. Voltak régen az utca felől kerítetlen telkek, de itt szegények laktak, akik nem tartottak állatokat. Ma már legfeljebb a cigányok nem kerítenek a falu szélén. Az utca felé van az utcai kerítés , rajta az utcakapu és az utcaajtó . utcakisajtó . A kapuk nem díszesek; nem díszesek, nem faragottak. A szürüt az udvartól elválasztó keritésen van a szürükapu. Ahol a kert le van keritve,ott a kertkapun lehet a kertbe menni. A kertkapu mellett helyenként hágcsót , áthágót . lépcsőt csináltak. A kerítést olyan magasságban vágták le egy méternyi területen, hogy át lehessen rajta lépni, vagy magaeabban vágták, 8 ilyenkor egy-egy követ vagy gurigafát , kuglifát tettek a két oldaléra, hogy át lehessen lépni rajta. Fölé lepedőt akasztottak. Ez arra szolgált, hogy a baromfi ne tudjon a kertbe menni. Ha kleajtó volt, akkor az könnyen nyitva maradt, s a baromfi rögtön lement a kertbe. Néha kleajtó nyilt a hágcsó felett, s nem lepedőt tettek fölé. A szomszéd felé levő kerités a mezsgyekerités. Mint emiitettem, a kerités anyaga a vagyoni helyzetet is kifejezi. Anyaguk szerint a következő keritéaek vannak: 1. Palánk : csak utcai kerités. Vízszintesen elhelyezett deszkákból készül. Ács készítette, drága volt. 2. Sövény: az encsencsi és a guti erdőből hozták hozzá a vesszőt. Főleg fagyai és fűzfa vesszőt használtak. A sövényfonást értő ember készítette, illetve ő irányította a készítésnél a család munkáját. Gyakran a rokonok is segítettek a kerités megfonásában. Ezért hasonló segítséggel tartoztak cserében. A sövényfonónak általában az volt a fizetség,hogy az őazi betakarításkor néhány fuvart csináltak neki ingyen. A vesszőt levert karók közé fonta*.
