Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)
Kücsán József:A nyírlugosi udvar gazdasági épületei
saira, ujabban pedig Selmeczl Kovács Attila , Barabás 7 Jenő , Füzes Endre munkáira utalnunk. Mielőtt a gazdasági épületek részletes tárgyalásába kezdenénk, a későbbi átfedések és Ismétléeek elkerülése végett célszerű a különböző alapanyagokat, építési eljárásokat, technikai megoldásokat ismertetni, hogy a későbbiekben csak hivatkozni kelljen ezekre. A gazdasági épületek legfontosabb építőanyaga a fa - a Nyírségről lévén szó, az akácfa - amit 3-30 cm-es átmérőig karónak, dorongnak, szarufának, gerendának, oszlopnak egyaránt használnak, leggyakrabban hántolatlanul és bárdolatianul, legieljebö leibehasitva /aorong/ epitik be. Fontosságát és szükségességét mutatja az is,hogy majd minden telken találunk kisebb-nagyobb farakést, ami különböző vastagságú és hosszúságú, lehetőleg egyenes és egész8éges fákból áll.A fát a telken termesztett állományból szerzik be - az udvarban és a mezsgyéken mindenütt megtalálhatók az akácfák - vagy ha egyezerre nagyobb mennyiségben van rá szükség,a guti erdőből pénzért vásárolják. Vannak bizonyos épitmények - góré, csűr - amelyek fürészelt áruból készülnek, ezekhez az anyagot Nyírbátorban vagy Nagykállón szerzik be. A sövényfonás alapanyaga a vessző, amely minél sudárabb - hosszú, nem elágazó - és minél rugalmasabb, annál Jobb. A nyirlugosiak elsősorban a fagyalvessző t alkalmazták, mivel az felelt meg legjobban a követelményeknek, de fontak néha rakottyából /rekettyevessző/ is, mert az több volt a határ vizenyős helyein, mig a fagyaiért a guti erdőbe kellett menni. A tetőfedés anyagai a nád , a sás , bizonyos esetekben de leggyakrabban a szalma . A nádat, sást, gyékényt, a ha-
