Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 3. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 7. Nyíregyháza, 1976)

5. Kerezsi Mihály: Kisszekeres katonai felszabadulása és a földosztás

tiszta, pedáns rend mindenütt, szépen dekorált, az ablak tele vigárral vadonatúj térképek a falon, s a tiszt megáll, néz, néz, látom az arcán a csodálkozást, vonásai megenyhülnek, mosolyogva nyújtja a kezét, s megszólal: "a kolléga". Feloldódik minden feszültség s nyugodtan megyünk vissza a szobéba, beszél a katonáknak, egészen bizonyos, hogy rólunk van szó. Most már a katonák arca is barátságossá válik, körül ülik az asztalt,amely hamar megterül és végtelen nyugalommal, hatalmas étvággyal fogyasztják az ennivalót. Egy ujabb szó kerül elő amit emlegetnek:"szpir". Hoszszu idő nulva,s inkább, jelekből rájövünk: "spiritusz" vagyis szesz. Egy korty sincs a háznál. Legnagyobb fiam vállalkozik,hogy elvezeti egyikőjüket a kocsmába, az anyja halálra rémül, azt hiszi, sosem jön többé vissza a fia. Egy negyedóra múlva megérkeznek, egy liter borral, ennyi volt Hagy Sándornál. A család öttagú, a katonák is öten vannak. A tiszt mindenkinek egy decit tölt. Utána lefeküsznek, mi még ébren maradunk, tárgyaljuk az eseményekot, életünknek ezt a nagy élményét. Közben este kilenc órakor ujabb katonák érkeznek, gyalogosok, lehetnek vagy 30-an. Sárosak, fáradtak. A szoba, konyha, előszoba pár perc alatt megtelik katonával, mint a zsák dőlnek el, alig lehet lépni az alvóktól. LII is lefekszünk, de alvásról szó sem lehet, csak a gyerekek alusznak el, mi ketten a feleségemmel töprengünk, aggodalmaskodunk, mit hoz ránk a változás? Reggel tovább mennek, de ugy 8 óra tájban elönti a falut, az óvodát, uton, útfélen, kertekben, patakokban özönlik a szovjet katonaság.Némelyik ágyún ül,szájharmónikázik, dalol, asszonyok, gyerekek kocsin jönnek, kisebb nagyobb csapatok gyalog, mintha embertenger öntött volna ki. Megtelnek a házak szovjet katonákkal, a falu halálos