Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 3. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 7. Nyíregyháza, 1976)
5. Kerezsi Mihály: Kisszekeres katonai felszabadulása és a földosztás
rémületben tölti az első órákat. Napokig nem lehet az utcán falubelit látni,csak a katonák jönnek,mennek.Nálunk is megjelenik egy tiszt egy katonával, három szobából kettőt lefoglal. Egyet irodának, egyet parancsnoki lakószobának. Estére már meg is jön,a parancsnok idős ember, felesége jóval fiatalabb orvosnő. Tiz napig maradnak. A katonaság a faluban lovakat, szekereket szed össze, a lesoványodott, kisebesedett lovakat eleresztik, aki élelmes, foghat magának a kertek alatt. Lassanként minden család megbarátkozik a maga katonáival, most már az utcára is kimerészkednek, boldogan üdvözöljük egymást, mintha évek óta nem találkoztunk volna. Sohasem szerettük egymást annyira, mint ezekben a napokban. Megtudjuk, hogy semmi különös eset nem történt, ok nem volt a félelemre. Egyre több mulatságos esetről beszélnek az emberek. "Nálunk az történt, nálunk ezt mondták." Mindenki tud valami érdekeset mondani. 10 nap múlva tovább mennek, egy lakásban marad vissza egy katona, őrzi az ott lerakott lőszert,két hét múlva ez is tovább megy a lőszerrel együtt. A Közjóléti Szövetkezet magtára, a régi iskola, meg a zsidótemplom tömve terménnyel, most már ezt kell Szatmárnémetibe szállítani, A hidak felrobbantva, az állomás tele roncs kocsikkal, a vonat nem jár. A községekben öt lófogat maradt, igy a szomszéd községekből is ide kell jönni a fogatoknak. De van baj elég. 3000 q termény, ehhez zsák és fogat. A tehenek lesántultak a hosszú uton a gazdáik megunták már a fuvarozást, de a terményt el kellett szállitani. Végül befejeződik a szállitás, de Nagy Gyula birói múltjának azt hiszem ez volt a legnehezebb szakasza.Elmegy az utolsó szekér termény, elmegy az utolsó szovjet katona is a faluból.Varjukéi fog most már történni? Mindenki érzi,hogy nagy változások fognak következni, de hogy mi lesz ; azt senlol
