Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

A lónyai nép és a madarak

tózkodni, esetleg fészkelni is. Ezek közé tartozik a népszerű cinke

. E néven nevezik mind a három - itt előforduló válfaját: a szén- barát- és a ritkább kékcinegét. Tavasz felé, mikor a télen át csak halkan pittyegő cinege ujjongó szavát hallatja, a fonással, szövéssel elkésett gazdasszonyok így értelmezik hangját:"KimpicsI Kimpics! Fonal bigyere-edik

! Másféle dalát pedig így értik: "

Rossz szüvő! Rossz fonói Kimpics! Kimpics

!" Tavaszra megjön a délebbi vidékre kóborolt aranyos etiglinc is, azaz tengelice

. Bájos dalát szívesen hallgatja a nép, de különösebben nem foglalkozik vele. Hyáron át a tarka harkájok két válfaja kopogtatja a kertek gyümölcsfáit, télen pedig a madártanban zöld küllő néven ismert madár, melyet a lónyaiak egyszerűen zőüd harkáj

nak neveznek. Május vége felé megérkezik a kertekbe a nyaktekercs /Jynx torquilla L./ is, melyet a lónyai nép küllőn

ek hív. Heteken át hallatja messzehangzó kilenctagú szavát; ilyenkor a lónyai ember így szól: "

Szóul a küllóü. szél lesz

!" A kakuk is szívesen bejön a kertekbe. Csak akkor szólal meg, mikor a ficfán

ak már olyan nagy a levele, mint az ő nyelve. Csak Szent János napjáig /jun. 24./ szól, mert ezután vereböjüvé változik. A saját nevét szaporán emlegető madarat a kiváncsiak megkérdezik: "Kakukmadár, hegy évig élek?" Nóta is van a kakukról: üagylónyának erdején, mezején, Szól a kakuk csipkebokor tövén. Az a kakuk csak azt kiabálja: De sok kislányt megcsal a babája! A vidámszavú sárgarigó nagy népszerűségnek örvendV