Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

A lónyai nép és a madarak

Hangját"

Kutya biróu

!"-nak értik a lónyaiak,de art is mordja: "It

t a blróu fia

'", sőt széles jókedvébe;-. . &y rikkant: "

Kutya iróu, ds savanyú

i" Több lónyai nótában szarepei: Erdő, erdő, sej de süríí kerek erdő! Rigómadár benne a kerülő, Tele van a szája édes csókkal, Zsebkendője csörgös mogyoróval. Az egyedül maradt kislány dala így emlegeti: Rigómadár, ne szállj fel a fára! Inkább szállj a babám ablakára! Fütyöld el a szomorú nótámat: Elvitték a babám katonának! A nyári hónapokban gyakran bejön a kertekbe a tövis szúró gébics /Lanius collurio L./ és egy karóra ülve a sövénymenti csalánok között, haragos farkcsőválás közepette hargcsan perlekedik a macskával. Csőrét szaporán csattogtatja. B

á

bas7.árká

nak mondják. CsonalCBattor

taténak neveznek egy szürke kis énekes madarat, mely nyáron át csőrével halk csettegő hangot ad. /Ez a kis poszáta./ Kint a roe

son a kis pacsirta vonja magára a figyelmet leghamarabb, mely a falusi nép legkedvesebb madara. Repeső trilláját a lónyai nép i ^ fejezi ki emberi 3zóval: "Szántok, Vfctek. bers-j

á

iik. í^

y élek. így élek, élek, élek, így élek

!" Nótába i- foglalták: TÚl S. SS un kaszáltam én jó szénát, Elvárán: y kis pacsirta balszárnyát;