Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Adatok Lónya történetéhez

ház. A hét falot a hét Lónyay család földjei vettek közre. Szűk volt a települési' hely,egy portán két ház volt, ebben na 2-3 család is lakik.üagylőnya egy igen öreg enber, néhai id.Hagy István emlékezete szerint be volt kerítve s kapuval ellátva. A házal: pacsitbál épültek, nádfedelesek voltak, csak az ősi tenplonnak és toronynak volt zsindelyfedele. Höveoút nee; volt, ésszel kerékagyig merült a szekér a vendőgnarnsstaló beregi sárban. A század elején a szomszédos Bótrággyal csónakon érintkeztek a nagy vizek miatt, a század közepén ökör-vontatta csónakon nenteh a 18—lzn-re felevő Beregsonba az iszapos vizben. 45 tó, .mocsár és patak volt a lányai határban a Tiszán kívül! Földművelés csal: a vízbél kiemelkedő hátakon volt lehetséges, ott is csal: bogárhátú szántással. - Az eredeti lányai családok portái szélesek voltak, /később hasadoztak keskeny ssalagokra, a testvérek egymás mellett telepedtek le./ A házak messze voltak egymástól. - A búsát két vízimalomban, később három szárazmalomban őrölték meg,ezek a Lónyay családoké voltak. Ilárom rév volt a falu' határában: a régi nagylányai hidasrév, a kislányai csőnakrév és az erdőben Patakréve.A gyermekek a református iskolába jártak. As adót a házről-házra járó bíró és esküdtel: hosszú'botra véstél: fel, a pásztorok is az állatokat.ITagy pásztorkodás folyt a laposokon ős erdőben /szarvaoriarha és sertés, uradalmi ménes/, tőlünk keletre harangláb és Bátyú csakis marhatartásból élt. Bszel ksepcsolatban betyárok is voltak, erdő, nádas jó búvóhely volt nekik, bödöricsenahon jártak az erdei patakokon. Sorsukat az Akasztófasor nevű dűlő mutatja. Foglalkoztak még halászattal, de csal: raagínszükségletre, szénégetéssel és nagy mértékben f akit emelés 3 el és egyéb fanunké val. A sok vizén csónakon,kiclábón és gólyalábbal jártak. A Tisza még ne., volt szabályozva, gyakran kiöntött. Ha Adonynál kilé-