Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Adatok Lónya történetéhez

pett a medréből, ' Bátyútól és Bífrágytél Hagylénya utcájáig víz alatt állt minden. Csak maga a falu emelkedett ki a vízből.Ha is emlegetik az öregek,hogy csónakon mentek Bótrágyba a menyasszonyért ős csíkot főztek a lakodalomban. Az életszínvonal alacsony volt, kenyér nélkül ették a csíkot, halat; súlyommal, főtt babbal, gyékénytővel, fakóreg- és tengericsutka-kenyérrel pótolták a búzakenyeret, madárral,vadkac sa

to j ás sal, nyúllal próbálták javítani tápn lálkozásukat, a gyermekek bubovicskát,' ehető bogyókat és leveleket rágcsáltak. A munkabíró emberek Hyímadára jártak aratni, a keperésst hazavitték a családjuknak. Tengerit kapálni ás törni Hajdúböszörményig eljártak. Tüzelő és épületfát, valamint szerszámokat, hordődongát és vasúti talpfákat faragtak s vitték szekerén, szánon Kisváráéig, tutajon a Tiszán Szolnokig. Almát, szilvát termeltek.a jó talajú tiszakertekben, s míg családjuk a begyűjtött vadkörtón, vadalmán élt, a férfiak tutajon vitték Szolnokig a kormos almát, árából visszajövet búzát vettek. Saját munkájukon kívül úrdoIgá

val is tartózta!: a két Lónyay család

m valamelyikének, valamint tizeddel. Voltak földdel rendelkező jobbágyok /telkesek/ és nincstelené^ zsellérek,akik a nagyobb telkű jobbágynál, vagy a földesúr majorjában dolgoztak. Hária Terézia Úrbéri Rendelete szerint 52 napi igás vagy 104 napi gyalogos robottal tartoztak évente. Sokan fuvaroztak robotba,' sót, épületanyagot, szakmunkásokat. A katonákat toborzással szeresték akkor is kötéllel fogták az osztrák hadseregbe. A felpántlikásott toborsék nótával, zeneszóval járták a táncot, fizették az italt s aki felcsapott az őrmester kesébe, 12 évig katonáskodott, messze a szülőföldjétől, sokszor idegenben. De volt olyan okos magyar,aki a sarkát tette a toborzó kesébe, nem lene-