Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)
Beregi „tudalmasok”
/Ezt a szokást Gyuriéért is láttán, L'szak-Szsbolcsban./ - Ssengyör-nap éccakáján köleskását hintenek el az óu/larjtóuig; míg azt fel nen szedik a boszorkányok, nen ronthatik meg a tehenet. Gyűjtötte: Szabó Ibolya ginn.'tan., Olcsvaapáti. A boszorkányok r.c-gnásése - Aki látni akarta, ki a boszorkány a faluban, az luccasziket csinált. Hegen veut, na mán nincs. Lucca napján /dec. 13./ kellett elkezdeni, hátfalé fábul egy gyalogszéket és minden nap egy kicsit faragni rajta, hogy éppen karácsony estéjére legyen kész. /-Innen származik a mondás a sokáig húzódó munkára: " hehe sen késsül es is.mint a lucca széke !" Akkor el kell vinni a templomba, ráállni, •ások szerint ráülni s egy kijukasstott fakanálon át megnézni azokat, akik a templomba vannak. Akkor láttyák ncg a boszorkányokat. /Hz főleg református falu!/ . hánya, 1233. - December 13-tól, Luca napjától karácsony viliéjá ig /előestéjéig/ készítik a lucaszéket, ni den darabját másféle fából. Az éjféli misén ráülnek, de csak a sscnteltvíztartán kívül, mert azon belül úgysem merészkednek a boszorkányok, így látják meg, ki a boszorkány a faluban: Eselmek szarvuk van és egyik lábuk lóláb. Gyűjtötte: £cs Géza ginn, tan., a néprajzi szakkör tagja. Adatközlő: özv. Major Jánosné 72.á, Aranyosapáti. - S.Pető Istvánná fonákul veszi fel az alsószoknyáját :'s látja a boszorkányokat a faluban, /hás mondta róla, nem ő maga./ Lónya.