Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Beregi „tudalmasok”

negkésérü az embert, ner a boszorkányoknak nincs istenük. özv.Sütő Lajosné Mezőkaszonyban hallotta. - Ha elmennek haznrrul, akkor a seprűt az ajtóuuak tánas

ztik

, akkor a boszorkányok nen menetnek be. Lónya, 1930-as évek. /Hzt még diákkoromban ballottai egy öregasszonytól. Ha már nemigen tudj ék, miért is támasztják a seprűt a pitvara jthk . ha elmennek. Aki járatos ebben a szokásban,az ajtónak támasztott seprűről messziről látja, hogy nine s ennek otthon, de itt nem arra gondol, hogy belülről meg is támaszthatnák az ajté külső oldalához a seprűt, hanem erre a szokásra. Magyarázatot ma már csak egy-egy igen öreg asszony tudja./ - A boszorkány elveszti a hatalmát, ha elibe állanak Isten nevével.Csakis balkázsel csapunk hossa_ a boszorkányhoz ! Hezókaszonyi eredetű. Özv.Sütő Lajosné. - Szengyör-nap /Szent György-nap: ápr. 24./ éccakaján rizs vagy köleskásával keresztet hintettek a régiek az őulajtóun befele /még a reformátusok is/, akkor a boszor— hányok addig nem férhetnek a kis bo

rryú

hoz. rrig áztat öszsse ne i szedik. De nem tuggyáh összefele szerel

. mer szer teszi jjel pattog. Id.

S.Varga Istvénné, Lónya. - Hontés ellen a katáulikusok az őulajtcura mésszel n An keresztet rajzolnak. Akkor a boszorkányok nem mernek bemenni. S.Varga Istvánná, Lánya.