Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Régi halászat egy beregi faluban

partnenti részén. Számos "belvizet táplált, melyek közül a ma 'lő örege!: a régiek hagyományaképp er. tudnak 13 tóról és mocsárról, 23 patakról és 9 vizenyős rétről. 45 víz a Tiszán kívül! Hát amire már nem is emlékeznek! - A vizek 1?43-ig a Lónyay-család több, itt lakó ágának tulajdonában voltak s az úrdolgát teljesítő jobbágyoknak lehetett halászniuk, szabadon. /1848 után már csak ellenszolgáltatásárt engedélyezték a halászatot: a parasztság már nem fizetett kilencedet s nem dolgozott robotban./ Szántóföld csak a vízből kiemelkedő néhány gorond volt. A nyír: a:

ai aratással, hajdúböszörményi tengerikapálással •'s töréssel s a kisvárdai fa- és hordódongaárusítással szerzett 'leimet hallal kellett megpótolni. Halászott mindenki, az öregembertől az asszonyig és gyermekig, de csak a saját szükségletére* Piac nem volt, helyben pedig nem volt vevője a halnak. - Kenyérszúk, Ínséges időben még a harang szavát is értették a lónyaiak: "Lényén nincs kenyér! Lényén nincs kenyér! Szomorúan felelte rá. a túloldalról a benki: "Benken sincsen! Benken sincsen!" Mély hangon kongta távolabb a mezőkassonyi nagy harang: "Bódog Isten, mivel élünk?" "Csíkkal-hallall Csíkkal-hallal!" - súgta fülébe a gyorebeszédu harang. Bizony,csíkkal, hallal, rákkal, vizimadárral, madártojással élt a vízbe borult Tiszaháton az egész Beregség. lány.

'val együtt. A víz világa volt ez. ". halászgató lónyaiak leginkább az olyan halászeszközöket szerették, amelyekkel egyedül, vagy legfeljebb másod, harmadmagukkal dolgozhattak. A piac hiánya, a falu szinte hozzáférhetetlen volta nem nevelt nagy halászbokro37,