Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Régi halászat egy beregi faluban

kat. - Az eszközök egyszerűek, de ügyesen készültek, a kezdetlegességüket az emberek halász-tapasztalata pótolta ki. Halásztak minden évszakban,télen is, a lékben, de csak nappal. Eszköznélküli halászatot folytattak a gyermekek a sekély, felzavart, iszapos vizekben: kézzel fogták a halat. A patakokat elrekesztették a felnőttek az itt lészának nevezett, vesszőből készített vejszével, ritkábban hálóvarsával, ami egyszárnyú volt. Télen a lékbe vesszővarsát süllyesztettek le, Kerítőhalászatot folytattak a két ember által puszta kézzel húzott abroszalaku hálóval s a két karóval ellátott húzóhálóval, a gyalom egyszerűbb ősével. A vejszéből mereggyűvel merték ki a halakat. Valószínűleg használták,vagy legalább is ismerték a tesziveszit, de erről nincs biztos adatunk. Iszapos és áradástól zavaros vízben vesszőtapogatóval halásztak,mély vízben horoggal.Eszközeiket maguk készítették, a horgot és szigonyt kovács; a szigony vasvillából készült olykor. Egy- és kétágú, makkos, de leginkább köpűs szigonyt használtak, hoszszú nyélre szerelve. Júniiisban, ti s za virágzáskor csónakból szigonyozták a tiszavirágra feljövő nagy halakat. Augusztusban, a halak "rajzása"-kor a partról szigonyozták. Gyakorlat és ügyesség kellett ehhez az eszközhöz. A csíkot,sáros, iszapos helyeken, az állóvizek pocsmányában fogták, vesszőből készült csíkkassal, kosárral, vagy puszta kézzel. A rákot főleg űrnapján fogták /ma már nem tudják, miért/, az Őcskacsarandában és más patakokban kosárral, de a tapasztalt rákászok puszta kézzel is. A megfogott halat a pásztoremberek és mezőn dolgozók ott a vízparton sütöttek meg nyárson. Ez az ősi elkészítési módja. A megtisztított, besózott, megpaprikázott halakat keresztben húzták fel a nyársra, közéjük szalonnát is tettek, ha volt. Ha nem, a kövérebb harcsa kiolvadó zeírja 36.