Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)
Régi halászat egy beregi faluban
RÍ Gl HALÁSZAT EGY BEREGI FALUBAN Szabolcs-Szatmár megyében a régi Bereg negye területére viszik ezek a sorok az olvasót. A Tisza és a határ között, a folyó jobb partján, a vásárosnanényi járásban egy ősi, népvándorlá3kori településű falu fekszik: Lónya. Kb,2100 színmagyar,nagyrészt földművelő lakosa van. Derék, dolgos emberek. Régi halászatuk megmentett adatai hadd álljanak itt a magyar néprajz iránt érdeklődők számára. A lányai halászat történetében három fő időszakot különböztetünk meg: 1. A régi nagy vizek idejét, mikor hivatásos halász nem volt,de mindenki halászott, s a munira eszközei kezdetlegesebbek voltak; 2. hosszabb átmeneti idő után az 1930—40-es éveket, mikor a halászgató földművesek száma már erősen megfogyott, de a három "hivatásos" halász a halászatnak több ágát művelte; 3. napjainkat, mikor már csak egy haláss és alig egy néhány földműves foglalkozik ezzel a gazdasági ággal, azok is egyre kevesebbet, mert a föld intenzívebb megművelése igénybe veszi idejüket. A "korszakok között éles határt vonni nem lehet.Aránylag legjobban elkülönül a vizekben bővelkedő korszak: a szabályozás és lecsapolás előtti és az azt közvetlenül követő idő. Ilyugat és északnyugat felől a Tisza hordja és gyarapítja a lónyai földeket. Közelében áll a régebben leszakadt Kis-Tisza időszakos, s a későbben lefüzödött HoltTisza állandó vize. A folyó a ma élők emlékezete szerint is sokszor változtatta már a medrét. A szabályozás előtt akadálytalanul terjeszkedett szét vise a beregi síkság 36.
