Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

1848-as néphagyományok Lónyán

az lîvé* Akkor várba nem tették, tömlöcbe; kikapta a magáét oazt elhallgatott. Kapott testi büntetést." "Az úrdőugárul, amit leszóugáltak, levelet adott az urak. A mestergerendán tartották az ezelőüttiek." "A kari meg igás dologtételen kívül egyebet nem. kellett adni, pénzét se, termént se." /A földesúri kilencedről nem tudnak;ügy látszik, azt is munkával váltották meg. Uz nem valószínűtlen, tekintve, hogy a sok víz és erdő miatt kevés volt a termőföld, és az árvizek miatt az is keveset termett./ Az "úrdolga" fogalma amurira átment a köztudatba,hogy még a múlt század végén is így nevezték a közmunkát. Egy 'rkot és egy hidat a határban, melyet a Lónyay-család vala elyik tagja készíttetett, Urak árkán

ak, illetőleg Urak kid.ján

ak neveznek ma is. A jobbágyok anyagi helyzete különböző volt. "Szabó Bálint dédnagyapán úrdóugábul, szerezte a vagyonát. Olyan bóudog ember vóut dédnagyapám: disznónyája véut, kondássá vóut! Lónyi János sokszor kért tülle kőücs% ^ ft csön 2-300 bankóforintot." "llagyapám nagyapja tizenkét cselédet tartott, olyan gazdag vóut. Huszonegyen ettek az asztalánál, mind egy ke— nyéren.Eekera meg se vagyonom, se családom, olyan a portám, mint a kótaji puszta!

" "Vóut úrbéres; zsíros kalapú, bocskoros, de erdeje vóut, a főüdjét szegényebbel müveitette, vagyont kuporétott. Akkoriba kezdett lenni a vasút. Sok embert hozatott, örökös teleken átal faragtat

ta az erdejében a dongákat /talpfákat/ a vasúthoz." "Aki szegény vóut, nem vóut főüd

je, az nem vóut jobbágy." "A szegény abbul élt, hogy a vagyonos jobbágy főüdjén dóugozott." 21.