Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

1848-as néphagyományok Lónyán

1848-AS NÉPHAGYOMÁNYOK LŐNYÁN Lónya 2067 lelkes nagyközség a beregi síkságon, a Tisza jobb partján, a határ ás a folyó között. A falu Kisés I agylónya kisközségek egyesüléséből keletkezett. Lányát, mint települést ezelőtt a Lőnyay-család két főágának birtokai fogták közre. A falu népe a földesúri család tagjainak jobbágya volt, ősidőktől fogva. Pőfoglalkozass a földmüvelés és pásztorkodás volt; mellékesen, az ínség enyhítésére a halászat. A falut észak, kelet és dél felel na^y tölr;yerdő, vala int tavak, patakok, nádas mocsarak vették körül,nyugatról pedig a Tisza. 2 folyó ekkoriban még nem volt szabályozva és évenként kétszer kiáradó vizével táplálta az alacsony fekvésű helyeken elterülő számos álló- és folyóvizet. Ilyenkor csakis csónakon lehetett a falut megközelíteni. Egyébként sem, voltak még akkor Lónyának kövesútjai, s a kerékagyig érő agyagos beregi sár a közlekedést ősszel és tavasszal nagyon megnehezítette. Lónya népe eléggé hagyománytisztelte és a régi idek emlékeit kegyelettel őrző nép. Az öregek hagyománytudása értékes kincsesbánya az etnográfus szómára. Feltűnő azonban, hogy milyen kevés hagyományt őriznek a történeti időkből,a nagy eseményekről és országos hírű személyekről. Ennek a ténynek kézzelfogható magyarázata a falu említett elzárt fekvése. Nagy történeti eseményeknek nem volt színhelye; a nagy eseményelmek legfeljebb a híre jutott el ide, vagy még az sem. A nádasok, mocsaras vizek, sürü erdők között megbújt két kis falut nem nagyon háborgathatta az ellenség. A "firúl fira" szálló szájhagyományt annyira kedvelő lónyaiak a szabadságharcról és a vele kapcsolatos országos 16.