Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

1848-as néphagyományok Lónyán

jelentőségű eseményekről nagyon keveset tudnak. Isaerik a 43 előtti jobbágyéi

etet, tudnak arról, hogy a szabadságharcban lónyaiak is harcoltak, és hogy a szabadságeszme itt helyben hogyan valósult meg, milyen következményei lettek - de magáról a szabadságharcról, a vezető ill. a kiemelkedő személyekről, a leveret^sről és következményeiről csak annyit tudnak,amennyit az iskolában megtanultak, vagy felnőtt korukban történeti és szépirodalmi könyvekben olvastak. Tündések előreboesájtása után álljon itt az, amit a lónyaiak vallottak erről az időről, szó szerint: "^égen a házak igen nagy hajításra vóutak egymástúli Kislánya csak 12 ház vóut, nem vóut hova épétkesni, rossz véut a főítdi két bivaj se birta vón el a szekeret, olyan láp vóut a Holt-Tisza helyén." ''Micsoda házak vóut akkor!Két szál ember nekiszaladt, bedütötte. Akkor nem pulya vót a nép,mint máma, akkor vóut nagy erős emberek! Az én apám, mikor 95 esztendős korába "megnőtt, még elmehetett vón a fiatalokkal akármilyen "-•arcba!" - mondja egy 82 éves pásztor. "Hem vóut még akkor sok ember Lónyán, csak annyi vóut a nép, mint egy nagy urasági tanyán. ITagy porták vóut, de később, ahogy családosodtak, a nagy porták a gyermekek közt megosztődtak, széthasadoztak, mint a Piri-hadak, Pilep-hadak laknak." "Bem vóut még kövesút, nagy sár vóut, nemhogy jósság, de még gyalog ember is meggondolta, hogy menjen végig az utcán, kivált ősszel. Megesett, hogy a koporsót a kert alett vitték a temetőbe." "Kevés vóut a főüd, nagy erdők vóutak, a kert alatt is erdő vóut. Irtani kellett, úgy vóut födjük." "Jegyző nen vóut a faluba; poszton álló emberek vóu-