Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Rákóczi nyomában a Tiszaháton

Sürü sötét éjből valaha nap támad, Fekete felhőkből lobogó villámok. Haló poromból is fölreszketek hozzád, Fölsirok utánad, édes szülőanyám, Porba tiport hazám, légy áldott! Légy áldott! /Ez a dal teljesebb szöveggel ezzel a kezdősorral ismeretes: Xiállott Rákóczi a munkácsi sáncra..., de ezt a teljesebb szöveget nem találtam meg élő hagyományként./ A fejedelem Lengyelországba ment - igy tudják mindenütt, riig ő kint tartózkodott, az áruló Károlyi Sándor letette a fegyvert az ellenség előtt. A vagyonért tette! - Mindenütt ismerik ezt a későbben keletkezett dalt, amelyik fájdalmasan panaszolja, hogy: * . Hagymajtényi síkon Letörött a zászló... Rákóczinak megkegyelmezett volna a császár - mondják Jándon -, "horvát bánná is tette volna, de ő nem jött haza, inkább lemondott a vagyonáról,mert igaz magyar ember volt. Azt mondta: "Ha a népem nem lehet boldog,én se akarok boldog lenni!" így a munkácsi birtoka Schönborné lett, a várral együtt. Tarpai vadászkastélya Károlyi Sándoré lett az árulásért. Elment a nagy fejedelem, aki az egész ország ura volt - a bujdosók könyáztatta kenyerét enni, mert elveszett hazája szabadsága. Sokáig emlegették, nem hitték el, hogy meghalt, mindig visszavárták, - még ma is várják, szeretnék, ha feltámadna.