Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Gombagyűjtögetés

mert az erdőben sok disznót makkoltattak, - csak kenyér nem volt

, mert erdő, nád és víz foglalta el a ma búzatermő helyeket/. - A hagymás zsírban sütött gombára .jót ittak jóllaktak, kenyér híján is. /Általában minden olyan ételt szerettek, amire sokat kellett inni; átmenetileg a jóllakottság érzetét adta a sokat éhező embereknek/. Más egyéb fajta gombát is zsírban sütöttek

, vagy ha bartak /levesnek/. Ha főzték a gombát,akkor utána mindig átmosták és újra megfőzték: csak a második vagy harmadik levét habarták be,a többit kiöntötték. Azt mondták:azért, hogy "ne tévrizzék rajta ojan erőüsseön a gombaiéz". /He legyen vad íze./ - Öntudatlan óvatosság volt ez, - vagy inkább századok óta beidegzett tapasztalat - hogy ha esetleg mérges gomba is került volna a jó közé,a sok főzéssel és levének kiöntésével hatástalanítsák a mérget? - Lehetséges!! A csirkegomba; csomósán növő apró gomba. A csiperkét picirkén

ek nevezik, pedig ahol kevés van, jókorára is megnő eső után. /Valami halvány emlékem van arról, hogy mintha hallottam volna ennek a vastaghúsu gombának nyáron való sütéséről és sültszalonna zsírjával való megcsorgatásáról. - így a gomba pótolhatta valamelyest a szalonnához annyira szükséges kenyeret - ami nem volt./ Favágók, szénégetők, erdei bujdosók, betyárok eledele lehetett, - s a megéhezett gyűjtögető asszonyoké, gyerekeké. /A pásztorok öltek a nyájból!/ Érdekes,, hogy a mindig kislányokkal játszó, vagy anyja, nőrokona lépteit követő kisfiúra /5-7 évesre/azt mondják csúfolódó kedveskedéssel: Lányok picirkéje, Asszonyok csirkéje!