Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

A lónyai nép és a madarak

Puha ágyat gelice-pehelyből, A párnámat liliomlevélből. A vizén, a vízparton élő madarak is felkeltik a nép figyelmét. A Tisza meredek törőpartjába vájt üregben fészkel a parti fecske,melynek fiókái közül a halászember vesz ki olykor egyet csaléteknek, nagy halakra. Általában azonban nem bántják. Szintén a Tisza partban fészkel a szinpompás parti rigó /gyurgyalag/ is,mely a Tisza fölött -fecskemód röpködve kelti fel a figyelmet. Sajnos, nem sokan figyelnek fel reá, a sirályokat pedig alig veszi észre a nép. bem vizi madár,de esténként nagy surrogással a nádasba tér pihenni a sereg

je

. - üádas, gyékényes vizeken él a mélyhangú vizibika, mint a közönséges gém

, melynek szürke és vörös válfaját ismerik a lónyaiak.A vadkacsa két faját, a tőkés- és cigánykacsát tudják megkülönböztetni.Ma a HoltTiszán és Csarondán él. Régen a lónyai határ sok mocsara volt a hazája. ínséges időben csónakkal járt a lónyai nép költés idején vadkacsatojást szedni. Mocsaras vizeken él a vizityúk is. Mocsaras helyen, nedves laposokban él a libuc vagy lébuc /bibic/. Ez átkozott madár, mert az Úr Jézust üldözőinek elárulta kiáltásával:"Jézus! Jézusí" Azt is mondta: "Bu-vik! Bú-vik!" Ezért az ür Jézus megátkozta, hogy soha se legyen rendes fészke,mocsárban, káka között fészkeljen. Azóta is a régi áruló szavát hangoztatja, meg a saját nevét: "Lé-buc!" A vadlibát és a darut csak átvonuló ékjükről és hangjukról ismerik,színről színre kevesen látták. Mikor a vadliba huz tavasszal, s az első csapatot meglátja a lónyai gazdasszony, akkor ahol áll, a jobb lába alól felszed min133.