Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

A lónyai nép és a madarak

denféle giz-gazt, amit talál; szalmaszálat, gallyat, forgácsot, stb., és mikor tyúkot ültet, alája teszi a fészekbe, bogy a csirkék olyan élénkek legyenek, mint a vadlibák húzáskor, és sok csirke keljen. A darut nagyon kevesen kedvelik. Okos állatnak tartják, hangját a "krugat

M szóval fejezik ki. Ősszel, mikor a darucsapat dél felé húz, ha egy embert meglát a határban, hétszer megkerüli a falu határát. Ezt minden faluban megcselekszi, így köszön el. Ezért mondják okos állatnak. Régen, mint az öregek mondják, az erdészek lőtték és tollait eladták, mert akkor a legények még darutollas kalapban jártak.Vásáron is árulták a damtollat. 5 Bbrt volt a "

job- bóudalQB talu

",ez volt a szebbik; 3 Prt volt a baloldalas

; a hitványát 1 Prt-ért is megkaphatták. A legények a damtollat körbe hajlítva skatulyába tették, hogy vasárnapra mindig szép hajlása legyen. Krétaporral fehérítették. Minden legény darutollat viselt a kalapja mellett. Az öregek kárhoztatják ennek a szép divatnak elhagyását,mert - mondják - ma már nem lehet megismerni, ki a legény, ki a házas ember. Az itt megemlített madarakon kívül még sok más madarat ismer a nép; olyanokat, melyeket ritkábban lát, vagy nem is lét,csak a hangjukat hallja. Ezeknek már nem ad nevet, nem is foglalkozik velük tüzetesebben. A reggeltől estig nehéz munkában élő földműves embernek természetesen nincs ideje arra, hogy a falu határának egész madárfaunáját megismerje és megfigyelje. Erre nincs is szüksége. Egyesek többet figyelnek meg, mert különösebb érdeklődés vezeti őket, mások kevesebbet. Általában azokat a- madarakat figyelik meg, melyek az ember közelében, mun-