Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

A lónyai nép és a madarak

Kisangyalom, ha meghalok, széles uton vigyetek, A szeretőm kapujába' engemet letegyetek. Ke sirasson engem senki, hadd szeljék a bus harang; A temető kapujába' sírdogál egy vadgalamb. Egy nótában a büszkeséget szinlelő bánatos leánnyal hasonlítja össze kedves madarát a nép: Akkor szép az erdő, mikor zöld, Mikor a vadgalamb benne költ. Olyan a vadgalamb, mint a büszke lány: Sírva jár a babája után. A gelice talán még közelebb áll népünk szívéhez, mint a vadgalamb. A gyöngédségnek, szeretetnek a jelképe. Ha férj és feleség egymás után hal meg,azt mondják róluk: bizonyosan geliceszívet ettek /ketten egyet/, mikor az esküvőről hazamentek,azért követtéü egymást a halálba,nem sokkal élte túl egyikük a másikat. Hangja: "Cukk-rot, cukkrot!" Az egyik hagyományos lakodalmi nóta így szól a gerlicéről. Árva madár a gerlicemadár, Párja nélkül a zöld ágra se száll, Felzavarja, úgy issza a vizet; ù

irass, babám nem leszek a tied! Egy másik nótában igy dalol róla a nép: Beteg vagyok, testem-lelkem bágyadt, Gyere babám, vessél puha ágyat,