Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

A lónyai nép és a madarak

akik a kiszedett csupasz, puckos madáriiókákkal játszanak, ha egy-egy felnőtt meg nem dorgálja őket. A lányai nép által ismert madarak sorát a sok helyen tenyésztett-,

s már háziszárnyes-ezámba menő galambbal kezdhetjük. Ez a szelíd madár igen közel áll a nép szivéhez. Se szeri se száma az olyan nótáknak, amelyekbe a legény a választottját galambomn

ak szólítja. Különösen szeretik afehér galambot, a szépség, tisztaság jelképét. Az egyik hagyományos lakodalmi Béta a menyasszonyt is fehér galambhoz hasonlítjat Fehér galamb száll a levegőbe* Ez a kislány most megy esküvőre» Két orcája tiózta bazss^ zsa, Ráillik a vőlegénye csokua. A ház tájékán élő madarak közül a 3 --^közönségesebb a veréb

.

hem nagy kedveltséguek örvend,mint t vetéseknek nagy kártevője. A jókedvű emberről azt mondják Verebet lehetne fogatni vele

. - A közmondás - lőryaiasai; ; áldabeszéd - pedig így szól róla: Dobbal verebet ,

oha s? fogtunk

. Annál jobban szereti a lónyai nép as - a házhoz ragaszkodó kedves kis madarat, melyet a veréb oly gyakran kilakoltat: A fecskét. Közönsége6an csak ezen a néven emlegetik gyakoribb faját, mely a szabad tféméiyekbi és ereszek alá rakja fészkét, kevesen ismerik teljes nevén: ffüsti feeske

. Tudják, hogy van másfajú is a ház táján, de molnárfecske néven már nem ismerik. Örülnek neki tavasszal, mikor visszatér a tavalyi fészkébe és sajnálkoznak, ha Kisasszony napja /szept.8./ közeleg, mert azon tájon megy el. 122.