Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Jeles napokkal kapcsolatos szokások és hiedelmek a beregmegyei Lónyán

a korban hozzájuk illó kis fiuk. Menet közben danoltak: Lányok: Jó legény, jól megfogd Lovadnak kantárát, Hogy el né tapossa A pünkösdi rózsát! Fiuk: Lányok vagytok, szépek vagytok, Piros az orcátok, Kertbe mentek, rózsát szedtek, Szakad szivem rátok! A hosszú utca két oldalán a szép tavaszi időben kinn ült a lókákon a falu apraja-nagyja s gyönyörködve nézték a játékot. - iáikor a falut végigjárták, hazamentek a királynéhoz, leültek, ettek, utána táncoltak. Másodnap délután megismételték. bem hívták pünki .'

"

lésnek

. Sajnos, ez a szép szokás teljesen kiveszett. híájusban mindenki számontartja a fagyosszenteket s aggodalmasan figyelik, nem okoznak-e kárt a gyümölcsfákban, vetésekben. Közülük a legenyhébb Orbán /május 25./ Ez már nem jelent általában olyan nagy veszélyt. Ezért a lónyai néphit szerint Mátyás és Gergely azt mondja Orbánnak: "Ha én akkor vóunék, amikor te, behabarnám a paszulyt!" /le£agyainá/. A nép tapasztalata szerint Űrnapján mindig esni szokott. Ezért ezelőtt, hacsak nem nagyon későre esett Űrnapja, ezen a napon vetették a kendert, hogy mindjárt meg is ázzék, hamar kikeljen. Ma már nem várnak erre, ha alkalmas az idő és kész a jól megszántott,kövér kenderföld, vetnek,