Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Balla Gedeon: A dombrádi füzes

hébb februári napon a cigándiak vonulását láttam a Tiszán. A Tisza jegén. Akkor is váratlanul következett olvadás. A dombrádiak nagyrészt már túl voltak a vágáson. A cigándiak azonban éppen akkor estek-neki legjavában. Ez nem volt szokatlan. Mindenben így viszonylott a két falu egymáshoz. Cigándon mindenhez akkor fogtak hozzá, amikor Lombrádon abbahagyták. Az aratás és cséplés is ugyanígy ment. Lombrádon javában arattak, mikor még Cigándon csak zsenge volt az élet. Kikor Lombrádon befejezték a cséplést, a csáolőgspek csapatostul mentek át a Tiszán, még a többi falukból, a Nyírről is jöttek. Így a cigándiaknak nem is volt cséplőgépük. A Pallószegben inkább dombrádiaké az erdő, de azért igazgatásilag Cigándhoz tartozik, sok a cigándi tulajdonos is. Ha ők a Pallószegbe, erdejükbe akartak eljutni, ekkor a réven kellett átjönni. Az pedig Pallószeghez viszonyítva ellenkező irányban van, vagyis Lombrád felé. Jó pár kilométeres kerülő út van tehát, és ezt a cigándiak minden áron el akarták kerülni. A favágás télen van, mikor a Tisza jege átáll. S azon könnyen át lehet fogattal is menni. Eszük ágában sèm volt a cigándiaknak soha sem a révhez kerülni. Kiválasztottak maguknak egy helyet. Cigánd és Ricskekert között, s ott rajban jöttek a szánok, 25-3o egymás után. 3 vissza, fával megterhelve természetesen ugyanott. Akkor ir felül folyt már a víz a jég tetején. Le • a cigándiak erre ügyet sem vetettek. Mentek bátran, mintha a legbiztonságosabb jegén mennének, 25-30 megterhelt szán. A Pólyaszegi sűrűből bukkantunk ki, s egyszerre kitárult hosszában a Tisza. Kekem majd a lélegzetem állt el a félelmetes látványtói,ahogy a cigándiak karavánját láttam. A bokáig érő vizben gázoló lovak, ahogy csapták szét 72.