Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Balla Gedeon: A dombrádi füzes

minden lépésnél patájukkal a vizet. Igen komótosan haladtak, a lovak sem. féltek a víztől. Az én földijeim, akik szerették a cigándiakat kicsit megmosolyogni, tréfák célpontjául tenni, ők egy cseppet sem aggódtak, hogy az elgyengült jég a túlságos terheléstől esetleg meg is repedhet és akkor a szánok közül esetleg még a vízbe is fordulhat néhány. Úgy vettem észre, hogy a cigándiakat sem izgatta valami nagyon a dolog, mert nem nagyon igyekeztek minél előbb partot érni. Inkább láthatóan azon voltak, hogy minél hosszabb utat jegén tehessenek meg. Ott biztosan könnyebb volt a lovaknak mint a parti, kevésbbé jó szánöt* Fárasztó, nehéz, de mégis egészséges munka a favégás. Bizonyos szempontból talán még kellemes is. A disznóölés kivételével egyetlen munka nem jár olyan sok borivásssl, mint ez. Kupákban /kanna/ demizsonokban, vagy régebben, akinek volt ilyen, —

csobolyókban vitték a bort magukkal. Úgy számították, hogy személyenként másfál-kétli

ter szükséges odakinn. Hideg levegőn, meg a fsgyott havas földön, és nem is ritkán térdig, meg derékig érc hóban állni és mozogni egész nap, nem volt bizony sem könnyű, sem kellemes. Vigyázni kellett, hogy a megfázást elkerülje az ember. S erre a célra legjobbnak a bort tartották. Azt gondolhatnánk, hogy forralt bort kellett volna vinni, le a falusi ember ellenkező véleményen van. Nem meleg, hanem jéghideg bort szeret inni ilyenkor. Rá is van kényszerülve, mert kinn a hideg levegőn kihűlt volna a legforróbb folyadék is. Nyugodtan tették hát le a boros edénvt a hideg hóra. Munka közben persze elég gyakran elő került a boros edény. Mégis, ennek ellenére az erdőn nem lehetett részeg embert látni. Jókedvűt igen. Eyere, férfias, kötődő ilyenkor a beszéd, de sohasem kötekedő. Olyan a hangu73.