Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Balla Gedeon: A dombrádi füzes

Ekkor a faraktárakban megfogyott az éoítkezéshez szükséges faanyag. Ezt a hiányt a füzes pótolta. A községben létesült egy•fürészüzem, amely nagymennyiségű" fát dolgozott fel* deszkává, léccé. Kizárólag csak bérvégást végzett az üzem, annyira nagymérvíí volt a füzesből a fakitermelés. A negyvenes-ötvenes években Lombrádon, de a szűkebb környékén is majdnem kizárólag az otthon megtermelt és feldolgozott anyagból építkeztek. Igen sok meggörbült tetőt, megvetemedett kerítést lehet ma is látni ezekből az időkből, de ez.azért következett be, mert nagyon nyersen dolgozták fel a fát. A levágott gallyat kinn az erdőn csomóba rakták. Annak azért mégis csak kinn kellett éjszakázni a nagy igyekezett ellenére is. Néha akár több napig is. A testfa szállítása volt az első feladat. A téli nap meg rövid. Délután bizony sokat már nem igen lehetett csinálni.Igyekezni kellett a rakodással, hogy a tehe

r idejében kiérjen az erdőből, ahol sötét volt már alkonyattájt is, hát még napnyugta után. A szakadékos, meredek és keskeny uton könnyen meg volt a baj. A kocsisnak látni kellett az utat, amiben nem nagyon válogathatott, mert egy volt belőle az ártér közepe táján. Az is a nagy igénybevétel miatt hamar tönkre ment. Különösen néhány kritikus ponton fagyos földtuskók álltak ki a símére koptatott jeges útból. Ha a nagy teherrel megrakott ezánkák egy-egy ilyen tuskóra ráfutottak könnyen istrángszakadás következett be. Enélkül alig esett meg fahordás. Enyhébb januári, februári időben-előfordult, hogy délben olvadt. A szánut kásássá vált. A Tisza jegén már felül folyt a víz. Estefelé újra fagyott, s az út síkossá vált, óh, de kellett vigyázni az embernek, lónak egyaránt. Soha sem fogom elfelejteni azt az emlékezetes képet, amint egy ilyen eny71.