Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Balla Gedeon: A dombrádi füzes

lése ad a fízesben munkát. Igyekezni kell vele, mert ha esésre válik az idő, onnan bizony igen nehéz teherrel kievickélni. Ráadásul töltésen kell átjárni. Előbb fel a gát tetejére, akkor azért biztatni a lovakat, s azután meg hóhálgatni, kerekeket kötözni...Szóval tanácsos volt igyekezni, és igyekeztek is. A téli füzes Eéha még vége sincs a novembernek, és egyszeribe tílies lesz az idő. Beállnak a fagyok, leesik a hó. Ekkor kezdődik a fizes igazi élete. Teljessé pedig akkor válik mikor bekövetkeznek a nagy hidegek. Likőr a kemény januári februári', hidegekben éles, metszően hideg lesz a levegő. A fák is máskánt recsegnek a szélben, ás a szántalp, de a lábbeli alatt is csikorgó, szinte reccsenő hangot ad a keményre fagyott hó, meg jég. Ko meg a sok csenrő a szánfogatokba fogott lovak szerszámján. Ez volt az igazi favágó idő. Ha egész táblának a vágásába, kitermelésébe fogott az ember, akkor mondta ugy, hogy fátvágni

. Mert, ha csak egy, vagy néhány szálat akart a többi közül kivágni, akkor ment fát kivágni. Fátvágni pedig sokan kellett menni.Igazi társas, kollektiv munka volt ez mindig. Egyedül legfeljebb szájjellátást tenni mehetett valaki. Megnézni nem vittek el a fájából. Véletlenül sem mondta soha senki,.hogy ellopták, csal: ugy elvitták. Favágásra kizárólag a téli idő volt alkalmas. Ha egyéb miatt talán nem is annyira, de a szállítás miatt feltétlenül. Szánnal, azaz szánkával

, ahogy Lombrádon mondják, könnyen ment a szállítás. Aki életében egyetlen 69.