Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Balla Gedeon: A dombrádi füzes

ezában elegendő viz., akkor ezek tavakká változtak. A vizi világ minden szépsége megtalálható volt bennük. Sok volt bennük a hal, a vízimadarak sokaeága, ée a varázslatos növényvilág. &Lég a "bányák" és árkok is ilyenekké válnak egy-egy vizesebb időszakban. Visszaemlékszem sok olyan nyárra, amikor a barkaszegi gyümölcsösök végében leve kis árokrendszerben nemcsak sok halat, de még rákot i. fogtunk. Szép szigetté vált ilyenkor a Tisza által körülvett Pallószeg. Eg: erdővel tarkított gyümölcsöskert, vagy gyümölcsöskertekkel tarkított erdő ez. Szabálytalanul váltogatják ott egymást a keskeny erdők, és ugyanolyan .-veskeny szilvások. Léha nem is sorban ültetve még a •yümölcsfák sem, hanem egyszerűen meghagyva úgy, ahogy kikelt a magjáról, Vagy kihajtott gyökérről. S az erdő is tarkába fafajtákban is, mint a fízes többi része. Itt volt a legtöbb tölgy valamikor! Százesztendős mohos szilvafák, össze-vissza töredezve, ahogy a nagy termések idején súlyuk alatt az ágak lehasadoztak. Egy-egy ilyen öreg í*c ki tudja hány mázsa, va tonna gyümölcsöt adott le életében? A huez-huszonöt méter magas fűz ás nyárfák, tölgy, szil, kőris, juharfák a Tisza szakadékos, meredek partján : magas partról vizbedőlt égnek álló&ryökereikkel kivételes látványt nyújtanak. Ilikor érni kezd a szilva, megtelnek a szilvások hordíkkal, amikbe a cefrét gyűjtik. Régen az volt a szokás, .0 ;y vasárnap reggeleken végezték ezt a munkát. Ilyenkor volt erre leginkább ráérő idő, s ráérő ember. Ilyenkor szekérre ült a ház apraja-nagyja. Csak a gazdasszony maradt otthon ebédet főzni. Kosarakkal, fatálakkal felezemlvs gyűjtötték öesze a lehullott szilvát, körtét, dmát. Leg is rázták jól a fát, hogy ami le akar hullani,