Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)
Balla Gedeon: A dombrádi füzes
azokra fektettek. Erre a lányosházaknál virágokat raktak. Ezenkívül nyáron ülő, pihenő hely volt vasárnap délutáni beszélgetések alkalmával, ha nem vittek a kapuba széket. A sövényt a nyers gallyból azonnal el kellett készíteni, mert ha megszáradt nem hajlott, és kárba veszett az igyekezet. Régen füzgallyból fonták az aszalót is, gyümölcs, főleg szilva aszaláshoz. A tavasz mindenütt az ültetés, telepítés időszaka.A fÍzesben azonban sok munkát nem adott. A ficfát szokták ugyan néha kerózással, dugványozással is telepíteni, de csak ott, ahol még addig nem volt fa. Könnyen ereszt gyökeret. Ennél azonban gyakoribb volt az a mód, hogy a kivágott fának a gyökerét, csobakját nem szedték ki, ami aztán tavasszal ás nyáron hajtást eresztett. Jól meg is nőttek még abban az évben rendszerint a hajtások. A következő télen megirtották, az erőteljesebb hajtásokat meghagyták, s a többit levágták. így néhány év múlva nagy fák lettek, s lehetett vesszőt vágni az így képződött bokorból. Eyár a fízesben Ahogyan korábban tavaszodik a f'izes, éppen ugy hamarabb köszönt be a nyár is, Erdei munka nyáron a f(ízesben nincs semmilyen. Hem kell telepíteni, s igy hát nem szükséges kapálni sem nyáron a csemetéket. Csak kaszálni kell, a szénának valót, ás ez akad is bőven. Különösen a töltés oldalak, ás a bányák, a gyümölcsösök alja. A legelőkön volt élet, s természetesen a lapályokon, ahol mozgalmas stranöélet volt. Ha a tavaszi áradások után maradt kinn az árterek mélyedéseiben, a kát Gödényben, a Ki s-Ii65.
