Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)
Balla Gedeon: A dombrádi füzes
csobakokat, s nem ritkán egész fákat hoztak magukkal. Ezek az áraáó nagy vizben sodródó fák az apadással az alacsonyabb vizszinttel megakadtak a lapályok puha, fövenyes talajában, vagy a partmenti vesszőbokrokban. Ezeket aztán szemfüles szedegetek ás halászok egykettőre kiemelték az iszapsírból, és a lapályokon takaros csomókba rakták. Az ügyesebbek néha egész szekérrakományra valót tudtak öszszegyüjteni. Volt olyan is, aki néhány nap alatt egész évre elegendő tüzelőjét szedegette így össze, mikor megszáradtak a csomók, hazaszállítottak. A Bale tanban, Asza-óskan , Tiszaujsoron , Bibón , Buga con inkább ilyen úsztatott fából rakták a kuffákat. ezekben az utcákban az is szokás volt, hogy a kufi oldalára polcokat erősítettek, s ezekre cserepes virágokat raktak. Vonzó, nagyon barátságos képet mutattak ezek a szőlőlugasos porták, tisztára sepert udvaraikkal, hófehér meszelt házfalaikkal. A kitermelt fának minden porcikáját takarékos beosztással és elosztással osztályozták. A törzsfát kútágosnak, gerendának, szarufának, vagy fűrészelni hagyták, a többit vágott fának, tű zrevalónak összerakták. Majd a gally következett. Ebből is sokat lehetett még kiválogatni. A villa, vagy más szerszámnyélnek valót, a szőlőkarónak valót és a sövénynek valót is kiadta. A maradákot összevágták a tűzre. I.'.ár a gally vágáskor a tőke mellé kis cölöpöket vertek, ide rakták a kötözésre való vesszőt, üikor gyúlt belőle egy vékára való, összekötötték. Ezekből a kévékből nagyon takaros csomókat lehetett rakni. Ugy rakták, hogy a portának a házzal szembeni oldalán, a szomszéd ház hátsó fala mellett sorakozott a kuffa. A kuffa volt az uccához közelebbi részen, utána a gallycsomó, tóikor ez is kész volt, a haszonfának kiválogatott . testfákat rakták egymásra. A rövidebb darabokat keresztbe rakták, a hosszukat 64.
