Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)
Balla Gedeon: A dombrádi füzes
san kizöldülnek, a füzek,nyáriak es a gyantás,ragadós, kövér rügyeknek olyan nag;'sz?rü illatuk ven. Eemcsak a füzes illatos és ezines tavasszal, hanem a falu is. Az udvarok megteltek a füzesről télen kitermelt, kivágott fával, friss, sárgás-fehér színű« barnás zöldes kárgü törzsfák, ölbe hasitott c lia csomók, és sárgászöld gallykazlak tarkítják az udvarokat. Alig volt udvar' a faluban régebben ahol ne lett volna tavasszal, tél végén ez a megszokott látvány. Tavaszi otthoni favágás idején élvezet volt végig menni a falun.Egyrészt rendkívül kellemes szinbenyomást kapott ez ember az udvarok látványától. Olyan sziváeritó üde színekkel telt meg minden udvar. A sok sárga, fehéres sárga, mohazöld szinek. A farakások színei. És azok a kellemes illatok. 1. ég akkor is, amikor már csomóba, kúpba volt rakva a feivárott tüzelő és. száradásra várt a tartalék ölfa. A rövid darabokba végott, aprított tűzifa csomója volt a k u f f a . így mondták, s igy mondják lombrádon ma is. Tulajdonképpen kupfa, azaz kup alakú csomóba rakott fa. feliét én soha sem hallott Sí.: ezt másként, csak kuf fának mondani. Más illata van a fűzfa gallyának, a levágott gallyfának, és megint más a nyárfa gallyának. Liás illata van a keményfának, amik a füzesben találhatók. Ha már a fákhoz értünk, akkor fel sorolném szokat a fa fajtákat, amikből a dombrádi füzes faállománya össze tevődött. Zömében úgynevezett puhafa volt. Elsősorban f'iz, amit Dombrádon általánosan fícfánsk mondanak mé: ma is. Ennek két fafaj táj a, a veresfícfa és fehér fiefa ismeretes.Terem egy harmadik fajtája a rekettye.Am.it azonban nálunk rekettyének soha sem hallottam senkitől. Egyszerűen csak besorolták a fehér!Hz vesszejéhez. így hagytam szanál.
