Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Balla Gedeon: A dombrádi füzes

Tavasz s fizeeen, fafeldolgozás otthon A levegő enyhülésével megindul a rügyfakadás. Ez itt persze korábban megkezdődik, mint a hegyi erdők bükköseiben, vagy akár az alföldi erdők akácosaiban, tölgyeseiben. A dombrádihoz nem is olyan messze fekvő zempléni hegyekben még hó fedi a földet, amikor a füzesben már a füzek barkájának zsengéje sárgászöldre festi a tájat. A dombrádi ember azonban ebben a városi embernek olyan kimondhatatlanul szé és szívderítő látványban nem nagyon tud gyönyörködni. Egyrészt azért, mert megszokta a fűzfát ősidők óta. Így az már neki semmi ujat, semmi meglepőt nem jelent. Másrészt meg azért, mert a füzes utjai és általában egész talaj s ilyenkor járnatatlsnul sárosak, ügy tapad a lábbelihez, bogy késsel is alig lehet levakarni róla. Egyszerű cipőtisztító szerszámokkal mer sem kell próbálni, ugyanis felesleges igyekezet. Az olvadás után levonuló tavaszi áradás elönti az egész árteret ás csak kis szigetecskék emelkednek ki a zavaros, sárgaszínű ieza oc viZDŐl, ami azután, hs ez ár elvonult, megszárad, is akkor egyéb sem látszik az erdő talajából,csak a szürkére száradt iszappal vastagon fedett avar. Az aljnövényzet nehezen indul emiatt sarjadásnak. Ez az aljnövényzet ugyan nyárra dús, haragoszöld szőnyeggé válik, sokkal dúsabbá, mint más erdők aljnövényzete. Le tavaszszsl nem indul ner a zöldülés mégsem olyan gyorsan, mint e ± z. ti ki z o leülése. Talán azért nincs a füzesben az erdők •ed"es hírnökei, hóvirág, ibolya, gyöngyvirág. Én legalább! r nagyon 'evesét láttam. amikor a mező mé : télies, kopasz-barnák a dűlők ment-én állongáló akácok, olyan szivder színfolt £ sárm s,ezüstös zöldben felhőző füzes,A borházáé után hsmaro-