Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Orosz Károly: Népi gazdálkodás és táplálkozás, szavak, szólások Dombrádon

gramm basát tesz Ki. A nádat a XVIII. századtól használják epületek fedésére. Előtte ess:: a jómódú házakon volt látható, a többin csak sás volt. Az 1772-es invesztigációból kitűnik az is, hogy a gyékényt felhasználták szövésre is, majd a gyékényponyvát a Hegyalján, í.'.áramarosban, Munkácson értékesítették, a háztartási tárgyakat: szakajtókosarakat, fonott széket, lábtörlőket és egyéb hasonló eszközöket körmönfonva készítették és a lógyékényből kötelet is fontak.

L'a már csak igen ritkán néhány cigány család használja fel a gyékényt a fenti célokra, de az egyre kevesebb gyékény miatt lassan ezek is megszűnnek. Érdekes módon az 1772-es invesztigáció meg sem említi Lombrád halászatát, pedig a sok víz, a í'isza elhagyott medrei, fenekek, morotvák bőven adtak otthont az itt tanyázó halaknak is. Sokszor az ereken csónakázás közben is lehetett halat fogni kézzel vagy csáklyával,mert az erek partmenti részein a sekély víz miatt a halak fennakadtak vagy sütkéreztek. Semelyik éren még híd is volt, vagy ősi módra készült fektetett "tőgyfa-rönk" adta a hidat,Pallónak nevezték és ezen jártak át rúdra támaszkodva. Tavasszal, ősszel, amikor az ereken összefutott a viz, a határban csónakon közlekedtek, A dombrádi kertek alól Patakig lehetett csónakkal elmenni. Ezért is mondták sokszor : "Kék, Lemecser, Gégény, halász, Beszterec lombráddal Csak csónakra ülve beszélhet egymással!" A gázlókon nagyon óvatosan kellett közlekedni, mert aki nem ismerte a járást, azt elnyelte a láp. íehárneműjüket, ruhájukat a nyakukba kötötték és úgy léptek sástőről-íástőre az emberek, amitől sokuknak a lába is sok4o.