Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Orosz Károly: Népi gazdálkodás és táplálkozás, szavak, szólások Dombrádon

a szőlőskertekben levő szabadon maradt földek is. ^izony emlékezetes ünnepség volt még az 1950-es évek elején is, mikor családunk szekérre ült ós vasárnap délelőtt elmentünk a 100-300 kadrát nagyságú dinnyeföldre n

jegyezni".1lyenkor a parcellán levő dinnye külső rétegét egy kis területen késsel lekaparta Édesapám, majd utána Édesanyám a lekapart helyre tintaceruzával sorszámot írt.Ma már ez a szokás falunkban alig-alig található meg. Burgonyát 1788-ban termeltek először a dombrádi határban. Ez a fontos termény még a kenyérsütésnél is nélkülözhetetlen volt. Sokszor a kenyérben több volt a krumpli, mint a liszt.Ezek mellett azonban nagyon sok formában készítették eledelnek a község lakói a burgonyát. Dohányt a múlt század közepétől kezdtek Lombrádon termelni,de csak keveset és azt is a nyugati határban levő földeken, a tanyák közelében. Különösen a Szerelmes tanya volt a dohányosok központja. Idős emberek ezerint, sokszor a dohánycsomózó mulatság nagyobb volt a szüretinél. A dohánycsomózás ma már termelőszövetkezet keretén belül kerül megrendezésre,de a régi nagy mulatságokat már ném ismétlik meg. A nagy határú,de kevés szántójú közság lakossága főleg a rétségből élt. A határ nagy része, csak -cserét volt vagyis évtizedeken nem vágott, vizes,mocsaras,mádas, gyékényes. A legjobb és legerősebb nád a Szakács tó körül és a Vereshegy tavában termett. A tagosítási iratok szerint egy telkes jobbágy 1000 kéve, egy zsellér 500 kéve nádat vághatott, mikor eljött a vágás ideje.. Volt eset, hogy a jégverés még ettől a kedvezménytől is megfosztotta őket, mert a jég által elvert nád csak fűtésre volt alkalmas. A földesúr emberei szabadon vághatták a nádat, amit Kisvárdán értékesítettek. Egy szekér nádért egy fél véka "élelmet" kértek, ami a mai számítás szerint 12-13 kilo39.