Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Orosz Károly: Népi gazdálkodás és táplálkozás, szavak, szólások Dombrádon

mát a növény nevéről kapott dűlőben termelték. A hagymatermesztéssel olyan sikert ért el községünk lakossága,hogy sokszor már kis Makó-ként emlegették Dombrádot. Községünk lakói látták el az egész kisvárdai járást hagymával, de jutott a dombrádi hagymából a nyírbátori,nyíregyházi,pataki, sőt a sátoraljaújhelyi piacokra is. ^em véletlenül említi a Szabolcs-Szatmári útikönyv 65J-ápja Dombrádot a következőképpen. "Kitűnik a Rétköz konyhakerti növényeivel,Vöröshagymát Hagyhalász, de főként Dombrád visz piacra. Hagymája zamatra, ízre, eltarthatóságra a makóival,fagytűrésre pedig a derecskeivei vetekszik. Egy holdon 60-70 mázsát megtermelnek, ennek ára 60-70 mázsa búzának felel meg," Míg a Kisvárdai Vidék cimű lap 1943. július ~29-i száma is megemlíti, hogy milyen fontos növény volt falunkban a hagyma. Ezek a sorok talán hűen mutatják különösen az 1940-50-es évek dombrádi kisparasztjainak arculatát. "A' dombrádi ember négy dologra volt mindig nagyon büszke: a lovára, a búzájára, a hagymájára és a fiára." A hagyma mellett a paprika termelés is .elég széles körben volt elterjedt községünkben,amit a közeli piacokon különösen Kisvárda és Cigánd piacain adtak el.Még magam is nagyon sokszor toltam kerékpáron az 1950-es évek végén a zsákba rakott paprikát, hogy aztán Cigándoh adja el Édesanyám. A pirospaprikát sokan fából készült paprika őrlő malmokban őrölték meg. Ezek a malmok sokszor szépen díszítettek, faragott mintásak voltak. Ilyen mintás, díszített malom volt az Alvégen lakó Veres Ferenc családjáé, ami ma a tulajdonos közlése szerint a nyíregyházi Jósa András Múzeumban található. Dinnyét különösen a Dinnyés-dűlőben, a Pepőcsén, és az önteleki Alsódinnyésen termeltek, de jó dinnyét adtak 38.