Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Orosz Károly: Népi gazdálkodás és táplálkozás, szavak, szólások Dombrádon

tot, mint az hogy az 1860-as évekből az egyházi jegyzőkönyvek gabonatermő földként említik a Hágóhegyet,míg ma rajta található a dombrádi szőlősgazdák bőven termő szőlőjének nagy része. Azért, hogy a korai vetésekben a szél okozta kárt kiküszöböljék ugarba vetettek. A fennmaradt emlékek szerint 1869-ben borzasztó erejű szélvihar és ennek nyomán nagy ínség pusztított. T

e

ngeri kenyeret "

málét

" ettek az emberek, de ez ig nagyon kevés termett a Tésenszegen és Valapérszegen. Sok kemencében nem sütöttek ebben az időben.Az idős emberek emlékezetében még élnek az emlékek, mely szerint szüleik kemencéjének fenekén fíí nőtt. Uem is csoda, ha ebben az ínséges időszakban még az ájévi köszöntőben is "málét", kértek a köszöngető gyerekek: " Uj esztendőbe Bújj a kemencébe Szedd ki a málét Rongyos lepedőbe Adj egyet belőle!" 1773-tól bizonyára ilyen indokok vezették a közság papjait arra, hogy keresztelésért is kenyeret kérjenek. A kicsit későbbi időszakban 1846-ban a szülők azzal panaszkodtak a presbiterek előtt, hogy az "oskolába menő gyerek kézibe nem tudnak hetekig kenyeret adni." Sokszor még a lakodalomban is kevés volt a kenyér és a csíkos káposztát aszalvánnyál ették.- Sült tök volt a táplálék. Ősszel azon szántottak és sült krumplin vágták a nádat. Az első világháború idején épített rétközi csatorna dombrádi szakaszánál sok napszámos, többek között Kozma Péter ma ie élő dombrádi lakos is sült krumpli35.