Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Orosz Károly: Népi gazdálkodás és táplálkozás, szavak, szólások Dombrádon

rál tolta a furikot egész nap, míg a vele együtt dolgozó csongrádi kubikusok jó kenyeret ettek, A gyékény tövét és a nádcsirát is megették. Ezt nevezték az öregek katorcának

. Id, Csáki Gusztáv szerint még az ő gyerekkorában, vagyis az 1910-es évek elején is látott olyan embert, aki a katorcát ette. Az emberek soványak, szárazak voltak, a silány táplálkozás miatt elgyengültek és farkassetétságbe estek. 1790-ig a közságben, csak vizimalom volt.Ezeknek emlékét őrzi a í.laiomere, ÍCalomhomoka elnevezések a dombrádi batár észak-nyugati részében. Később azonban a malcmtulajdonosok nagyon felduzzasztottak a lIalom-ereket,ami még az oly kevés szántóföld egy rászát is elöntötte. Ezért a hatóságok az 1800-as évek elején elrendelték a vizi-malmok megszüntetését. A század végén már nem is működtek községünkben vizi malmok, de nem is volt rájuk szükség, mert ekkorra 13 szárazmalom

7

majd gőzmalom működött a közságben ás a közeli tanyás birtokokon. Volt egy szélmalom is a faluban a Bugócon,azaz a mai Erzsébet utcán, ami a régi gőzmalom mellett állhatott hajdan, de a gőzmalommal vívott versenyben a szálmalom maradt alul, így nem is volt hosszú áletű. Eyíregyháza és Szabolcs vármegye községei című könyv szerint "a századfordulón az Altmann-féle malom már napi 150 q gabonát őrölt, de a Batta-féle malom se sokkal kevesebbet. A sok malom építéséhez a hitelt a 80 000 pengő alaptőkével 1892-ben megalakult Dombrádi Eápbank rt kölcsönözte . " /A fent említett könyv Személyi adattárának adatai alapján/. A jÍIX. század közepétől a közság lakossága a gabonának egy régi fejt-ját a "vótért" termelte ? ás az ebből ő3&.