Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Balogh László: A szilva termesztése és földolgozása Szamosszeg községben

tel volt a kora-tavaszi gyümölcsszegény időszakban. A nagypénteken tartott protestáns bojt alkalmával még kultikus szerephez is jutott ez a szilvásétel

, minthogy az egész faluban, de az egész Szamosháton is, mindig ez volt a nagypénteki ünnepi étel. Az utóbbi években elterjedttebbé kezd válni a szilvának pálinkává való főzése, ^égebben csak a gazdagabbak csinálták ezt. A szegényebb, ha nem főzte ki lekvárnak az összes szilvát, a fennmaradót eladta a zsidónak

a íőzött az belőle "Szatmári szilvóriumot". A pálinkafőzés föllendülésének kettős oka van. Egyrészt, a pálinkát gyorsabban és jobban lehet értékesíteni, mint a lekvárt; másrészt pedig 1945 után ^zamosszegen is fölépült a Pájinkafőüzde, s így azok is könnyebben és olcsóbban kifőzhetik a cefrét pálinkának, akik nem rendelkeznek jármüvei. A pálinkafőzés nem népies foglalkozás,

s így a gazdák csak az előkészítő munkáját, a szilva összegyüjtését és erjesztését végzik. A pálinkafőzésre szánt cefrébe a hul- lóuszilva is belekerül, illetve ajjaszilva. Ezért augusztus közepén, mikor a nemtudom szilva zsendülni kezd, az udvarnak olyan fedett helyén, mely elég szellős, de a lakástól kellő távolságra is van, fölállítják a cefrés-kádakat, és minden reggel összegyűjtik a fákról lehullott férges, de már érett gyümölcsöt ezekbe. Mikor aztán elérkezik a szilvának a rendes érési ideje, a fáról leszedett gyümölcsöt is a kádakba öntik. Ekkor lefedik deszkákkal, és erjedni hagyják, poBhasztyák

, Szamosszegen nem szokásos a kádak tetejét leföldelni, légmentesen elzárni. November végére, december elejére a cefre főzhető. A gazda ilyenkor kocsira rakja a főznivalóját, és elszállítja a