Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Balogh László: A szilva termesztése és földolgozása Szamosszeg községben

Régen még több zsiványságra* adott alkalmat a primitív világítás.Jelenleg villanyvilágítás van már a lekvárfőzében, de régebben csak petróleumlámpa, sőt olajmécses volt. Ennek a fanyar világításánál minden kópéságra mód kínálkozott.A táncoló, viháncoló legények olykor kárt is csináltak. Fönntart az emlékezet több olyan esetet,mikor leütötték a mécsest, és kigyúladt a szalma. Ha különösebb baj nem is történt, megvolt a nagy ijedteég. Humorosabb körülményt teremtett az az eset, mikor a leütött mécses nem a szalma közé, hanem az üstben fövő lekvárba esett. Lőrincz Samu, helybeli suszter és nótafa, tréfás hangú,jól rímelő versben örökített meg egy ilyen mulatságos, de boseaantó eseményt: Szamosszegi nagy lekvárfóüzóübe, belejesett a mécses az üzs'be. Keresték a mécses', nem tanáták, jj ——

1 -* fóü

tt a lekv

á

r, még me

k se kavarták. _ 1 =—

1 A lekvár má kozmásodni kezdett, Julis néni veszekedni kezdett. Belefóütt az olaj a lekvárba

, _ ; s kevesebb zsír kell a puliszkára. A jó hangú nótafa még azzal is fokozta szerzeménye hatássosságát,hogy egy akkor közismert nóta kótájára szedte rímbe versét,

s így az énekelhetővé is vált. Mint adatközlőim elbeszélték,nem is múlhatott el akkoriban lekvárfőző, hogy ez a tréfás szöveget el ne énekelték volna a háziasszony bosszantására. A boszantást fokozni .lehetett azzal, hogy az előforduló személynevet mindig aktualizálták. 23r