Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)
Balogh László: A szilva termesztése és földolgozása Szamosszeg községben
nagyon szerény szokott lenni* A lekvárfőző helyiség valamelyik félreeső zugában néhány öl szalmát elteregetnek, pokróccal vagy ponyvával leterítik, és kész az összkomfort. A fiatalok, gyerekek viháncolhatnak rajta, az álmosak aludhatnak. Általában ezen az alkalmi fekhelyen tartózkodik az egész társaság,hisz tényleges munkát egyszerre csak két személy végezhet: a peckás , aki tüzel, és a kavaróu . Azért néhány szék egy-egy lóuca is megakad a helyiségben,hogy az esetleges igényesebb vendég is helyet foglalhasson. Az esti órák nagyszámú vendégseregében,elhelyezkedésüknek közvetlen egyszerűsége jó ízű társalkodást, mulattató tréfálkozást eredményez. Kem hiányzik a nótázás sem. A legmodernebb táncdalok mellett előkerülnek az egyszerűen kedves népdalok is. Ha sok a fiatal a lekvárfőzőben, a huncutkodás, betyárkodás sem maradhat el. A pihenő személyek közül, ha valakit elnyom az álom a leterített szalmán, egész biztos, hogy kikenik ciberével alvás közben.-függetlenül attól, hogy nő vagy férfi, idős vagy fiatal az alvó,a ciberével való kimázolás meg van engedve. Es még csak komolyan megharagudni sem szabad érte, mert különben nevetségessé válik az illető. Általában bajuszt rajzolnak az alvó orra alá a ciberébe mártott ujjal, és az arcot pettyegetik tele. Almában természetesen szétmázolja arcán a ciberét az áldozat. Olyan lesz, mintha megmártózott volna az üstben. Néha, hogy a hatás nagyobb legyen, tollpihével is teleragasztják. Ébredéskor van aztán kacagáa^A kikent személy, maga sem tudja, bosszankodjon-e vagy neve»ssen.De nem is tudna kire haragudni, mert Íratlan törvény, hogy a tettest nem szabad elárulni. így aztán nem lehet tudni kivolt a sok közül. 22.
