Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)
Balogh László: A szilva termesztése és földolgozása Szamosszeg községben
A cserépedény nagyon törékeny, ezért szokás Szamosszegen a lekvároefazik-at bedróutosztatni ,Ez azt jelenti, hogy az edény külső falát szorosan, hálószerűén nádkötődróttal befonják. így a repedt,törött edény is használható, minthogy a sürü lekvár nem folyik ki a repedésen, a drót pedig összetartja a cserépdarabokat. Ezt a munkát a régebbi időben a faluban gyakran megjelenő felvidéki dróutostóu t-ok végezték, újabban pedig a család valamelyik 1 « a • ügyesebb kezű tagja, nem ritkán éppen nőtagja. A cserépedényekben tárolt, és eladásra szánt lekvár értékesítése kétféleképpen történhet. Vagy nagyban adják el, egyszerre az egészet a lekváros zsidóu-nak. vagy a környező járási székhelyek - Mátészalka, Fehérgyarmat,Vásár osnamény. - heti piacain kilónként adnak illetve adtak túl rajta. A kereskedőnek való nagybani eladás kényelmesebb volt. Adatközlőim szerint ezek a lekvár felvásárló zsidók kocsival járták a szamosháti falvakat még a lekvárfőzés ideje alatt, és nagy hordókban szállították el a megvásárolt lekvárt. Ilyenkor még edénybe sem kellett rakni a lekvárt, mert a zsidó már az üstben megyette. A tulajdonos ilyen vásár esetén kevesebbet kapott az áruért, de egyszerre túladhatott rajta. A piaci árusítás már kisszerűbb, kényelmetlenebb, de jövedelmezőbb. Még 1968-ban is tudok esetet, hogy a piacon 18-20 forintjával kelt el ez a fajta lekvár. Jegyezzük meg, hogy a piaci árusítást mindig a nők végzik, és eladással általában várnak a következő év tavaszáig. e/ A lekvár szerepe az étkezésben . - Később még lesz szó arról, hogy a szilva nyers fogyasztása milyen jelentőséggel bír még ma is Szamosszegen. Azt viszont már meg19.
