Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)
Balogh László: A szilva termesztése és földolgozása Szamosszeg községben
A gazda végzi a nagyobb gyerekek segítségével a szilvafák aljának megtisztítását. A tavasz és a nyár folyamán ugyan többször kaszálják és gereblyézik a fák alját, de lekvárfőzésre mindig frissen kell azt csinálni. A felnőtt gyomot a gazda lekaszálja,a gyerekek pedig villával, gereblyável összegyűjtik, és minőségétől függően vagy a trágyadombra vetik, vagy a jószággal etetik föl. A fák aljának friss föltakarítását az teszi szükségessé, hogy a földre hullott szilvát így nem a gyom közül kell kikeresgélni. A fák aljának rendbetétele : után a gazda feladata a lekvárfőző hely elrendezése,és a katlan megrakása. Ügyetlen vagy nagyon kényelmes embernek tartják azt,aki mással rakat katlant. A katlan anyaga vályog vagy ritkán tégla, kötőanyaga mindig polyvés sár.Hogy oldalain ne füstöljön, kívülről mindig vékony sártapaszt tesznek rá. A katlant általában tágasabb,fedett helyen építik föl. A tágasságot a várható kavaróu-k nagy száma indokolja, a fedett helyet pedig az időjárás változékonyságával való számolás. így a lekvárfőzés helye általában a sütóü vagy a szekerszén . n a ezek nem állnak rendelkezésre, akkor szokás a haz also végében szabad ég alatt is katlant rakni, de ilyenkor legalább éjszakára, esős időben nappalra is, tágas áátret vonnak a katlan fölé ponyvá-ból. A sátornak egyik oldalát így a ház fala képezi, másik oldalát, tetejét ás hátulját pedig állványzatra erősített ponyvák alkotják. Az eleje általában nyitott. Azt csak abban az esetben zárják el ponyvával, ha az eső nagyon becsap rajta. Vihar esetén szüneteltetni szokták a főzést. HÍg a gazda ezekkel a dolgokkal bíbelődik,a gazdaszszony a lekvárfőzéshez szükséges kellékek megszerzése után futkos. Edényféle ugyan kerül a háznál, de tekenőü . lo.
