Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Balogh László: A szilva termesztése és földolgozása Szamosszeg községben

láea miatt a szomszédokkal való civódásra, hisz azok is hasonló módon ültették fáikat. Ha olykor veszekedésre került a sor, az inkább abból adódott, hogy az élelmes, de nem egészen tisztességes szomszéd szilvaéréskor az áthajló ágakról leszüretelte a gyümölcsöt. Ez viszont nem volt ritka eset.Több adatközlőm emlegetett például egy özvegyasszonyt, bizonyos Lina nénit, aki szomszédjának nemcsak a gyümölcsét, hanem az aszalóját is gyakran megdézsmálta. A szilvatelepítésnek ez a formája a harmincas évek elején annyira közkedvelt lett, hogy a eokgyereke6 gazdák épitésre szánt,de egyelőre pusztán levő falu alatti földjüket is beültették így szilvafákkal. így lett gazdag szilvatermő területté az azóta már betelepült Újsor nevü falurész. A szilva azontúl, hogy szereti is a szamosszegi talajt, uralkodó gyümölcsfajtává válhatott igénytelensége miatt is. Telepítés előtt talaj előkészítő munkára nincs szükség.A csemeték megszerzése tőhajtások alapján egyszerű ás olcsó, elültetésük után pedig jelentősebb munkát csupán a termés szüretelése ás földolgozása jelent.Permetezni nem szokták. Metszést is csak akkor igényel, he a vihartól összetörve ágcsonkok maradtak rajta.Sőt a hagyomány azt tartja, hogy évekig nem terem a szilvafa,ha megmetszik.Egyetlen, évenként ismétlődő munkája a hérnyóuzás. Tavasszal, még a rügyfakadás előtt, az ágakon levő petéket, pókhálószerü hernyófészkeket összegyűjtik a fákról, és elégetik. Az újabban terjedő amerikai szövőlepke hernyóját nyáron is leszedik úgy, hogy az ágat metszőollóval levágják azon a helyen, ahol a hernyó ellepte.Szilvaérésig nincs is aztán egyéb munka vele. Ha a szilvafa nem a portán van, hanem a falun kívüli területen, a termést éréskor őrizni szokták a szamossze-