Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Balogh László: A szilva termesztése és földolgozása Szamosszeg községben

gazdák ezerint azonban nincs olyan fokos a pálinkája,mint a nemtudom szilvá-ból főtté. Kismértékű termesztését így csupán az indokolja, hogy korán érett gyümölcsöt ad. Itt említem meg,hogy a veresszilva az alapanyaga annak a sajátosan szamosszegi csemegének, amit szilvéz néven emlegetnek a faluban. Készítése így történik:a veresszilvá-t kimagvalják, szirupszer"re főzik, szitán áttörik, s az asztal tiszta hátsó felén ujjnyi vastagon elegyengetik. Mikorra kihűl, kocsonyaszerűre merevedik. Apró kockákra fölvagdalják és vászonzacskóban tárolják. Télen a fonólányok csemegéje szokott ez lenni, de a férfiak is meg-megkóstolgatják. Az országosan elterjedt "besztercei szilvá"-t nem kedvelik a szamosszegiek.A lakosság berbenceji szilva néven emlegeti, és általában befóüszt készítésére használja föl, esetleg aszalásra.Le aszalt szilvának is jobban szeretik a nemtudom szilvá-t. Hiába magvaváló a besztercei szilva, nyersen fogyasztani nem igen szokták. Azt mondják róla, hogy fanyar, nem édes a gyümölcse. Ezért aztán 2-3 fát ültetnek csak belőle;több csak néhány finomkodó nagygazda portáján található. Ugyancsak befóüszt készítése céljából tűr-nek meg a kozbőrszilva néven ismert fajtából is egy-két fát. Későn, október középén érő, gömbölyű, vöröseskék héjú, nagy szemű, magvaváló fajta ez, bogyóján mint a barackíéleknek, barázda húzódik, ^emény húsa még érett állapotban is fanyar ízű. Befőzéshez mégis szívesen használják, mert nagy bogyójának nem árt a dunsztolás, nem repedezik föl, hanem ropogós, kemény húsú marad. Emiatt szivesebben teszik el félére a háziasszonyok, noha lényegesen több cukor kell hozzá, mint más szilvafajtához. A gazdák is szeretik,mert kései érése miatt akkor is lehet csemegézni belőle, mikor