Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Varga László: A parasztudvar és építményei Nagydobos községben

Kemény élet volt ez!A család minden tagja számára 17 óra körüli munkanap volt nyáron, 15 órás munkanap ősszel, és tavasszal, és csak télen volt valamivel enyhébe a gond. A disznóólakban kevés volt az eszköz.Fiókonként egyegy valu mellette, az ólakon és karámokon kívül, vályukaparó lapos fa. Ezzel kaparták ki a vályúból a trágyát, mielőtt felöntötték volna a moslékot. A csőröknek már a külső oldala is tömve volt. Ide volt támasztva a vas.r.acska

, amivel kivették a kútba esett vedret, ide támasztották az ódalrudakat, a gyümölcsfafeltámasztó rudakat, itt volt a csapó / hosszú rúd szalmacsapóval a végén/ tüz esetére, itt voltak a kihegyezett kaparok

, dió- ezilvaverő rudak. A csapófákat és a rudashordót is ide tették. /3o./ A lehántolt szarufák nagy száma is a gazdát dicsérte. A csűr igen nagy volt. Ez is több részre oszlott. Egyik részében kaptak helyet a kisgépek, pl. a szóróma„lom is ide került legtöbb esetben az eke is^ mert a színben mindig elveszett róla a franciakulcs, a hozzákötött isztike

, a csŰr a színnel ellentétben, mindenkor zárható volt. /31./ A szórómalom már a rangosodás jele volt. 15 kataszteri holdhoz még "fényűzés", 2o kataszteri hóinál már "szükség". Még a gazdaasszonyok is tudták benne a rostát

, cserélni, tudták, hogy van benne garad

, ventillátor

, tengel

y, hajtókar

, lesiklórész

, fogaskerékszekrény

. A csűrben tartották a hordókat is alapos mosás,szagtalanítás után. Itt száradtak, és dobták le magukról az abroncsokat. A dobosi középparasztság gazdaságonként kb. hiisz hektó bor befogadására elegendő hordómennyisággel rendelkezett. A hordók átlagos nagysága 22o liter körül mozgott. A háromszázliteres már ritkább, de a csobolyó minden gazdaságban fellelhető. Érdekes kis alkalmatosság 95.